Neve a görög krisztallosz szóból ered, amely jeget jelent. Egyes görög filozófusok, például az eroszi Teophrasztosz azt gondolták ugyanis, hogy rendkívül alacsony hőmérsékletre fagyott vízről van szó, amely képtelen felolvadni. Japánban pedig azt tartották, hogy a hegyikristály a tökéletes drágakő, amely a tisztaságot, a teret és a nyugalmat jelképezi. A világ legtöbb ősi kultúrájában spirituális szerepet tulajdonítottak neki.

Az észak-amerikai indiánok úgy vélték például, hogy a hegyikristály önálló tudattal bíró lény, és élelmet, illetve különböző adományokat ajándékoztak a kristályoknak. A dél-amerikai őslakosok ezzel szemben egyfajta urnaként tekintettek a kristályokra, amely őseik szellemét hordozta. Az ausztrál teremtésmítoszokban pedig a kozmikus kígyó egy hegyikristály fényét követi – mindezek a hegyikristály központi szerepét hangsúlyozzák.

A hegyikristály a tizenkét mesterkristály egyike. Bár mindegyik csakrával képes kapcsolatba lépni, a koronacsakrával áll a legszorosabb kapcsolatban. Segít megtisztítani tudatunkat, és egy magasabb perspektívából tekinteni élethelyzeteinkre. Gyógyításra szintén használják, jótékony hatásai magában foglalják a méregtelenítést, az idegek megnyugtatását, illetve az energiaáramlás kedvezőbb mederbe terelését.

Az ásvány messze legkiemelkedőbb tulajdonsága azonban programozhatósága, nem hiába használják karórákban, illetve most már elektronikai eszközökben is. Saját energiáinkra, gondolatainkra szintén rá tudjuk hangolni, így felerősíti a saját rezgéseinket – érdemes például tenyerünkbe fogni, és vizualizálni szándékainkat, terveinket. A környezetében található többi kristály rezgéseit, hatásait is képes felerősíteni, így hatása remekül ötvözhető más kövekéivel.