A szodalit egy úgynevezett tektoszilikát ásvány, amely vulkanikus kőzetekben fordul elő. Klórtartalmú szilikátkristályait könnyű összetéveszteni az azurittal és a lazurittal. Leggyakrabban kék színben találkozhatunk vele, de előfordulhat sárga, rózsaszín, zöld vagy szürke színekben is, és gyakran fehér erek hálózzák be belülről. Nem túl gyakori, legjelentősebb lelőhelyei többek között Észak-Amerikában, Grönlandon, Oroszországon és Brazíliában találhatók.

Nevét magas nátriumtartalmára utalva kapta, a nátrium angol neve ugyanis sodium. Mivel csupán 1811-ben írták le Grönlandon, felhasználása nem nyúlik vissza olyan hosszú időre, mint a legtöbb ásványé. Lélegzetelállító színe ellenére kevésbé ismert, mint a kvarc család tagjai vagy más féldrágakövek, pedig gyönyörű karkötőket, nyakláncokat és fülbevalókat lehet készíteni belőle.

A kék szín szimbolikus kapcsolatban áll az éggel és a magasabb tudatossággal – nem véletlenül hívták a Reneszánszban ezt az árnyalatot sacre bleu-nak, azaz szent kéknek. A keresztény kultúrkörben Mária köntösét tipikusan ilyen színűre festették. Nem meglepő, hogy a kő ennek megfelelően segíti a mély spirituális megértést és a szellemivel való kapcsolódást. Az elnyomott kreativitás szárba szökkenését is segítheti.

Nemcsak az elmélyült megértésben lehet szolgálatunkra, a kommunikáció hatékonyságára és az intuícióra is serkentő hatással van – az intuíció mindig is fontos volt, de manapság, amikor nap mint nap rengeteg dolog között kell eligazodni, annál inkább létszükséglet, ha harmonikus életre vágyunk. A kommunikáció szintén kulcsfontosságú: minél jobban tudunk másokra hangolódni, annál könnyebben és akadálymentesen áramlanak köztünk az energiák.

Meditáció során is érdemes használni – a homlokcsakrához kapcsolódva erősítheti tudatos jelenlétünket, egy magasabb szintű, nyugodt tudatosságot eredményezve. Megkönnyíti a spirituális dimenzióra történő ráhangolódást. A szodalit a torokcsakrával szintén kapcsolatban áll, emiatt a kommunikációnk hatékonyságát is növelhetjük vele.